Friss híreink

Identitás a kultúrák kereszttüzében

Projektiroda — 2012-05-16T17:50:00Z

Nguyen Luu Lan Anh és kutatócsoportja az Európai Léptékkel a Tudásért, ELTE kutatóegyetemi projektben végzett kutatásának zárásaként szervezi az eseményt. A nemzetközi workshop egy tágabb társadalmi, interkulturális és szocializációs kontextusban szeretné értelmezni fókusztémáját: a többségi- és kisebbségi, etnikai- és nemzeti identitások kérdéseit.

A workshopon foglalkoznak az identitás fejlődésével, a bi- és multikulturális identitásstratégiák problematikájával, illetve a befogadó társadalom attitűdjeivel és a kisebbségi identitásokhoz való lehetséges viszonyulások feltérképezésével is. A rendezvényen a barcelonai és madridi egyetemek kutatói, illetve hazai kutatók is előadnak majd.

Az előadások nyelve magyar (angol kivetítéssel), illetve angol (magyar kivetítéssel). A belépés ingyenes, de regisztrációhoz kötött, a részvételi szándékát a szeman.denes@ppk.elte.hu címen jelezze 2012. május 18-ig. Részletes program itt, Facebook-esemény itt.

Időpont: 2012. május 18. 09:00
Helyszín: ELTE PPK (1075 Budapest, Kazinczy u. 23-27. Aula)

Bemutatják a kutatóegyetemi projekt eredményeit

Projektiroda — 2012-05-14T14:55:00Z

A több mint három milliárd Ft-ból megvalósuló projektben csaknem ezer egyetemi oktató, kutató és hallgató vett részt. A program indulása óta közel egymilliárd Ft értékben került sor infrastrukturális beruházásokra, így az Egyetem világszínvonalú eszközökkel gazdagodott. A nemzetközi versenyképesség megerősítését is célzó program résztvevői ötven ország nemzetközi konferenciáin és szakmai konzultációin vettek részt. A projekt elismert kutatóink szakmai irányításával, interdiszciplináris együttműködésekben valósult meg.

Az infrastrukturális beruházások és a magas színvonalú tudományos munka mellett nagy hangsúlyt fektettek a tehetséggondozásra is, az elmúlt éveknél nagyobb mértékben vontak be a kutatásba hallgatókat és doktoranduszokat is.

A rendezvény résztvevői virtuális utazáson ismerkedhetnek meg a projekt kiemelt eredményeivel. A kutatási programok vezetőinek kerekasztal-beszélgetésén a projekt eredményei mellett a jövőbeli tervekről is szó esik majd (Résztvevők: Bárdos György, Kozsik Tamás, Kulcsár Szabó Ernő, Lendvai János, Málnási-Csizmadia András; moderátor: Patkós András, a projekt szakmai vezetője).

Az eseményen köszöntőt mond
•   Dr. Mezey Barna, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora
•   Dr. Szűcs Tamás, az Európai Bizottság Magyarországi   Képviseletének vezetője
•   Szabó Gergely, a kutatóegyetemi projekt igazgatója.

Időpont:
2012. május 17. 14.00

Helyszín:
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar
(1053 Budapest, Egyetem tér 1-3. I. emelet, Aula Magna)

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg (a támogatás száma: TÁMOP 4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0003).

A világ élvonalában

Projektiroda — 2012-05-09T13:05:48Z

A fiatal kutató cikke az oxigén atom és metán reakciójának dinamikájával foglalkozik. A PNAS-cikk leírja az első ab initio full-dimenziós potenciális energia felületet az O + metán reakcióra és elméleti támogatást nyújt fontos kísérleti eredmények értelmezéséhez.

Czakó munkája a többatomos reakciók dinamikája terén jelentős figyelmet kapott, hiszen az F és Cl + metán reakciókat tárgyaló tanulmányait a Journal of the American Chemical Society (2009) és a Science (2011) folyóiratok közölték. Eredményeiért idén megkapta a Fiatal Kutatói Polányi-díjat a Magyar Tudományos Akadémiától.
A díjhoz kapcsolódó méltatás szerint Czakó Gábor vegyészt közel egy évtizedes tevékenysége a molekuláris kvantumkémia, az elméleti molekulaspektroszkópia és különösen az elméleti reakciódinamika területén nemzetközileg elismert kutatóvá tette.

Konferencia az együttműködő versengő állampolgárról

Projektiroda — 2012-05-09T08:40:00Z

Az együttműködve versengés kérdését a pszichológia, a jog, a közgazdaságtudomány és az evolúciós biológia szempontjából is vizsgálták. A nyitó előadást a szimpózium ötletgazdája, Fülöp Márta, az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének tudományos igazgatója, az ELTE egyetemi tanára tartotta, hangsúlyozta: az együttműködő versengés a társadalom számára a versengés leghasznosabb változata.

Előadásában elmondta, hogy hosszú ideig a pszichológia tudománya az együttműködést „szépségnek”, a versengést „szörnyetegnek” tekintette. A két jelenség hatását a teljesítményre, a kreativitásra, a bizalomra, az információtartásra és az agresszióra ellentétesnek tartották. Az uniós támogatással megvalósuló kutatás során szociológusokkal, történészekkel, jogászokkal, közgazdászokkal, statisztikus fizikussal, politikusokkal, médiaszakemberekkel és pedagógusokkal készítettek mélyinterjúkat az együttműködő versengő állampolgár fogalmára, megvalósíthatóságára rákérdezve. A kutatás egy másik részében úgynevezett kritikus incidens technikát alkalmaztak, mely az emberi viselkedés közvetlen megfigyelésén alapul. Az interjúalanyok valós történeteket írtak le – összesen 481-et –, az eredményeket statisztikai módszerrel értékelték. A vizsgálatból kiderült, hogy a versengő felek között annál nagyobb az együttműködés, bizalom és kommunikáció, minél jobban betartják a versengő felek a szabályokat. A szabálytartóbb és együttműködő versengés pedig élvezetesebb. Minél intenzívebb a versengés, annál inkább romlik a felek egymás közötti viszonya, annál kevesebb a versengő felek közötti együttműködés, illetve minél erősebb a motiváció, annál kevésbé élvezetes a versengéssel járó stressz.

Topál József, az MTA TTK Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetének munkatársa biológiai megközelítésből vizsgálta a kérdést, a társas viselkedés evolúciós gyökereit kereste. A kutató Darwint idézte, aki szerint „alapvetően kompetitív lények vagyunk”. Sokáig élt az a nézet is, hogy a versengés a fejlődés záloga, a kooperáció pedig a gyengeség jele. A kutató hangsúlyozta: az a fő kérdés, hogy a gén, az egyed vagy a csoport szintjén értelmezzük-e az együttműködő versengő állampolgár fogalmát. A csoport szintjén versengés figyelhető meg, a csoportokon belül azonban együttműködés tapasztalható.

Szabó György, az MTA TTK Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutatóintézetének munkatársa elmondta: a játékelmélet régóta foglakozik az együttműködés-versengés tárgykörével, így a cél az lenne, hogy a társadalomtudományok és a pedagógia a matematika és statisztikus fizika tudományával is kooperáljanak.

A konferencia délutáni szekciójában Pozvai Zsolt, a Develor International Zrt. vezérigazgatója a vállalati versengésről tartott előadást. A gazdasági válság 2008-as kitörésekor Magyarországon fokozódott a piaci verseny, gyengült a felek együttműködése, feladták az erkölcsi elveket és csökkent az egyének teljesítménye. Az előadó hangsúlyozta: mára jelentősen javult a helyzet: a piaci szereplők újra beszélgetnek egymással, a versenytársak együttműködnek és szövetségeket alakítanak azok a cégek, amelyek betartották a szabályokat. A vezérigazgató hangsúlyozta: az marad fenn, aki innoválni tud és képes megosztani a tudást, alkalmazni tudja a „selfish sharing” („oszd meg, hogy kérhess”) módszerét.
Máder Miklós Péter, a Magyar Telekom Nyrt. üzletfejlesztője elmondta: a telekommunikációs szektor abszolút versenyszektor, egyrészt az ügyfelekért folyik a „harc”, másrészt pedig a múlttal és a piaccal is versenyezni kell – ez utóbbi az innováció alapja. Máder Miklós Péter hozzátette: habár már megjelent az együttműködés igénye, a gyakorlati megvalósítás még várat magára.

Fleck Zoltán, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára a jog és az együttműködő versengő állampolgár kapcsolatáról tartott előadásában hangsúlyozta: az együttműködésben érzelmi attitűd játszik szerepet, így ha a hatalom (jog, állam) elfogadott, a társadalom morális értékével összhangban van, akkor lehetséges kooperáció az egyén és a „jog” között. Fleck Zoltán kiemelte: az emberekben a jogról „negatív mítosz” él, mely a jogi szabályozás kudarcát vonja maga után. Mint mondta: nem a szankciók emelése lenne a cél annak érdekében, hogy kövessék a morált, hanem a „pozitív mítosz” kialakítása.

Görgényi István, a Hunting Territory Institute igazgatója a vadászterület-modellt ismertette, mely eszköz lehet az együttműködő versengő állampolgár ideájának megvalósításához. A verseny alapvetően konfliktust, agressziót szül, a vadászterület-modell abban segít, hogy együttműködő, motivált csoportok jöjjenek létre, amelyek képesek azonosítani a konfliktuszónákat, tisztázni az egyének és a csoport egészének felelősségét. Görgényi István úgy véli a személyes tér elosztása, a feladatköri átfedések területén van a legtöbb konfliktus, melynek alanyai a gyerek-szülő, a vezető-alkalmazott, a lakó-lakóközösség, valamint a tanár-diák párosok. A jó megoldás az, ha a felek nyílt kommunikációval, együttműködve oldják meg a problémákat.

Az előadások mellett az érdeklődők workshopokon is részt vehettek. Galambos Rita, a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány stratégiai és fejlesztési igazgatója workshopja a vita köré szerveződött. „Egyfelől vitáztak, kvázi versengtek, hiszen eltérő nézetek csaptak össze, a résztvevők igyekeztek saját álláspontjuk mellett érvelni és meggyőzni a másik felet. Másfelől pedig komoly szabályai vannak a disputának, többek között nem lehet sértegetni a másikat. Fontos kérdés az, hogyan versengj úgy, hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújtsd, de közben a szabályokat és a másikat is tiszteletben tartod. Igyekeztünk, hogy a workshopok olyan megközelítéseket mutassanak be, amely beépíthetők a mindennapi pedagógiai gyakorlatba” – mondta el Fülöp Márta a workshop kapcsán.

„Nagyon elégedett vagyok, mert az előadásokban számos olyan mozzanat szerepelt, amelyek más nézőpontból erősítették meg a szociálpszichológiai vizsgálatokat. Nincs olyan, hogy csak versengés, és olyan sem, hogy csak együttműködés, a kettő kombinációja létezik. A viszonyuk rendkívül fontos a társadalom, az emberi élet szempontjából: vezethetnek ugyanis destruktív dolgokhoz, amelyek az egyént, a csoportot és a társadalmat is destruálják, de vezethetnek innovációhoz, kreativitáshoz, élvezethez, örömhöz, tanuláshoz is, ha jól állnak össze” – fejtette ki a projektvezető.

A kutatóegyetemi TÁMOP-projekt nagy segítséget jelentett a kutatócsoportnak. A projekt támogatásával hívták meg korábban Erich Kirchlert, a Bécsi Egyetem professzorát, az adózás pszichológiájának világhírű szakértőjét, aki az egyéni és a közösségi érdek dilemmáját másfélnapos kurzus keretében tárgyalta a PPK-n. A projekt lehetővé tette kutatók és doktori hallgatók részvételét különböző konferenciákon, illetve számos publikáció is született. A kutatás eredményei a Citizenship Teaching and Learning című Nagy-Britanniában megjelenő folyóirat – melynek társszerkesztője Fülöp Márta – 2013-as különszámában is megjelennek majd.

A konferencián készített képeket itt találja.

A Baulch-adattár megérkezett az ELTE Kémiai Intézetébe

Projektiroda — 2012-05-08T12:29:43Z

A gyűjtemény katalógusa többféle szempont szerinti keresést tesz lehetővé. A cikkgyűjtemény volt az alapja annak a több mint 20 légkörkémiai és égéskémiai összefoglaló cikknek, amelyeket a Baulch professzor által szervezett nemzetközi munkacsoportok állítottak össze és amelyekben részletesen tárgyalták az egyes mérési eredmények megbízhatóságát a légkörkémia és az égéskémia számos szakterületén.

Baulch professzor nyugdíjba vonulása után a Leedsi Egyetem nem kívánta tovább fenntartani az adattárat és Prof. Michael J. Pilling (Leeds), az ELTE díszdoktorának közbenjárására az ELTE Kémiai Intézete átvehette azt. A cikkgyűjtemény számos, ma már nehezen megszerezhető közleményt tartalmaz. Az adattárat elsősorban a Reakciókinetikai Laboratórium munkatársai fogják használni, de természetesen hozzáférhető a légkörkémiai és égéskémiai reakciókinetika területén dolgozó hazai és külföldi kutatók számára is.

Az egy tonna tömegű, 43 dobozba csomagolt adattár 2012. május 2-án érkezett az ELTE-re. Az adattár segíti a kutatóegyetemi TÁMOP-pályázat „Reakciókinetikai szimulációk nagyméretű reakciómechanizmusokkal gyorsan és pontosan” alprogram végrehajtását. Michael J. Pilling professzor a kutatóegyetemi pályázat támogatásával 2011 és 2012 áprilisában töltött egy-egy hetet Budapesten. Az adattár átadását tavalyi látogatásakor ajánlotta fel az ELTE-nek.

A képen az adattár kicsomagolás előtt látható a Reakciókinetikai Laboratórium munkatársaival.

Új elektrofiziológiai labor az ELTE-n

Projektiroda — 2012-05-07T15:10:00Z

Dr. Király Ildikó, az ELTE PPK Kognitív Pszichológiai Tanszékének vezetője elmondta: a konferencia célja elsősorban a labor bemutatása, valamint a jövőbeli együttműködések elősegítése volt. A labor a kutatóegyetemi TÁMOP-projekt keretében valósult meg, az Európai Unió és az Európai Szociális Alap támogatásával. Az elemi projekt közel 50 millió Ft-os költségvetésének nagy részét elsősorban az elektrofiziológiai labor kialakítására, a kutatásokhoz szükséges mérőeszközök beszerzésére, valamint szakértő munkatársak alkalmazására fordították.

Dr. Király Ildikó elmondta, hogy a laborban folyó kutatások célja a tanulás és a megismerő folyamatok idegrendszeri korrelátumainak felkutatása, a tanulás és tudásátadás kutatása, a tipikus fejlődési utak és specifikus zavarok viselkedéses, neuropszichológiai és pszichofiziológiai korrelátumainak feltárása, valamint az eredmények átültetése a gyakorlatba, az alkalmazott területek számára. A tanszékvezető kiemelte, hogy az egyik legfontosabb feladatuk a kutatási eszköztár bővítése a lehetséges alkalmazások tesztelésével.

A labort bemutató konferencián több neves magyar szakértő is előadást tartott. Csépe Valéria a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese az olvasás megtanulásának folyamatáról és feltételeiről beszélt a résztvevőknek. Csibra Gergely (Central European University) a kommunikáció kivételességéről beszélt, illetve arról, hogy emiatt az emberek kivételes elvárásokkal szembesülnek a tanulási folyamat során. Lábadi Beatrix (Pécsi Tudományegyetem) a test ábrázolásának fejlődését mutatta be a különböző életkorú gyerekeknél, valamint ezzel kapcsolatos kutatásokat ismertetett.

Rövid szünetet követően Horváth János MTA-tag „Distraction” (zaklatottság, nyugtalanság) című előadása következett, majd Nádasdy Zoltán (ELTE, Seton Brain and Spine Institute, University of Texas at Austin) a viselkedési mintákról, illetve azok elsajátításáról beszélt. A konferencia délutáni szekciójában Czigler István (MTA) a látvány érzékelésében bekövetkező automatikus változásokról, valamint ezek okairól tartott előadást. Honbolygó Ferenc (ELTE, MTA) a csecsemőkori észlelésről, Krajcsi Attila (ELTE) minták felismeréséről beszélt.

A konferencia végén a résztvevők megtekintették az elektrofiziológiai labort is, illetve részleteket, bemutatókat láthattak az ott zajló kísérletekből. Dr. Király Ildikó elmondta: a gondolkodás fejlődésének idegtudományi megközelítésében alapvető kérdés a hallási események, a nyelvi feldolgozás, az emlékezet agyi korrelátumainak feltárása elektrofiziológiai eljárásokkal. A kutatások a tanulás, a tudásátadás előzményeivel és a társas környezet hatásaival is foglalkoznak. Kiemelte, hogy a kutatás legfontosabb várható eredménye a kutatólabor bekapcsolása a nemzetközi kutatóhálózatba.

A konferencián készített képeket itt találja.

Új kutatási témák bemutatásával zárták az alprojektet

Projektiroda — 2012-05-07T07:11:52Z

Az ELTE kutatóegyetemi pályázata elsősorban a doktori iskolákat és a doktori képzést célozta, így a Kultúrák közötti párbeszéd alprojekten belül azok a posztdoktorok, doktorjelöltek és doktoranduszok számoltak be csaknem kétéves kutatási eredményeikről, akiknek alkalmazását a projekt tette lehetővé – mondta Sonkoly Gábor.

A Bölcsészettudományi Kar részprojektjének szakmai vezetője néhány kiemelkedő történeti kutatásról is beszámolt, így Gyapay Marianna munkájáról, aki I. Ferenc császár 1817-es utazásait dolgozta fel, azt a pillanatot, amikor a Habsburgok nyugat-európai jelenléte megrendül, és kelet felé fordul a figyelmük. Ez a kutatás azért is érdekes, mert az előadó úgynevezett co-tutelle (kettős irányítású) doktori oktatásban vesz részt és hamarosan meg is védi az erről szóló disszertációját Párizsban. A gazdaságtörténet egy új ágát, a családi vállalkozások történetét és azok magyarországi meghonosítását kutatja a pályázaton belül Klement Judit, aki a zárókonferencián beszámolt róla: Amerikában megsokasodtak a családi vállalkozásokkal kapcsolatos kutatások az elmúlt időszakban. Ez – többek között - annak tudható be, hogy a gazdasági világválság a multinacionális cégekről éppen ezekre irányította a figyelmet. A felvilágosodás magyar gondolkodóin keresztül próbálta Kovács Ákos megragadni, hogy azokat a fogalmakat, amelyeket Nyugat-Európában dolgoztak ki – így a politikumot és a politikát -, hogyan fogadta be a magyar köztudat a 18. század végén. Ennek kapcsán ugyanis kiderült, hogy a modernizáció és a haladás alatt ugyanazt értjük-e, mint a német, a francia, vagy angol tudósok és gondolkodók.
„A zárókonferencia előadóinak olyan kutatókat igyekeztünk kiválasztani, akik nemzetközi együttműködésben írták, vagy írják a doktorijukat. Éppen ezért vagy olyan új kutatási témákat mutattak be, amelyek a magyar tudományos világban eddig kevésbé voltak jelen, vagy olyan témákkal foglalkoztak, amelyek más nézőpontból voltak ismertek a magyar tudomány számára. Azok az újdonságok, amelyeket a kutatások hoztak, lényegében a munka nemzetközi aspektusának köszönhetők” – fejtette ki a részprojekt vezetője.

Sonkoly Gábor sikeresnek értékelte az elmúlt két évet; komolyan hiszi, hogy a magyar felsőoktatás továbbfejlődésének záloga, hogy be tudjon integrálódni a nemzetközi kutatásokba. Kiemelte: míg ez a folyamat régebben a természettudományos kutatásoknál könnyebben ment, mára az Erasmusnak és más mobilitási programoknak köszönhetően a humán és társadalomtudományos területeken a diákok több kultúrát, több országot közelíthetnek meg.

„A TÁMOP segítségével elkezdtük intézményesíteni az együttműködéseket – közös doktori programok, képzések jöttek létre a karon, melyek között van bilaterális, valamint olyan, amelyben az adott doktori képzés 3-4, esetleg nyolctagú hálózatnak a része lett” – mondta Sonkoly Gábor, akinek a projekt elejétől kezdve szívügye volt a nemzetköziesítés. A pályázattal kapcsolatban kiemelte, hogy volt egy kétéves „áldásos időszak”, amikor mind a hallgatói, mind az oktatói mobilitás intenzíven működött, valamint az Egyetem is vendégprofesszorokat tudott fogadni. „Ez visszahelyezett minket a nemzetközi felsőoktatási térképre, mint a csereprogramokban aktívan is helytálló egyetemet. Örültem, hogy asszisztálhattam ehhez és segíthettem a kollégákat, hogy minél több együttműködés létrejöjjön” – mondta a részprojekt szakmai vezetője.

A konferencián készített képek itt találhatók.

Egyedülálló nemzetközi konferencia a Bölcsészettudományi Karon

Projektiroda — 2012-05-05T18:39:42Z

A nemzetközi konferenciával egyidőben zajlott a BTK és az ÁJK TÁMOP-ösztöndíjasainak szimpóziuma is. A két esemény közös megnyitóján Sonkoly Gábor egyetemi docens, a BTK részprojektjének szakmai vezetője elmondta: „a kutatóegyetemi projekt elmúlt két évében rendkívül eredményesen működött együtt a két kar.” A projekt eredményei egy könyvsorozatban jelennek meg, nemzetközi vendégprofesszorok érkeztek az ELTE-re, a résztvevők nemzetközi konferenciákon és konzultációkon vehettek részt. Megalakult a Doktori Kiválósági Központ is, több mint 800 előadás és cikk született.

Dezső Tamás, a Bölcsészettudományi Kar dékánja a nemzetközi konferencia szervezőinek, Varga Zsuzsanna egyetemi docensnek és Erdődy Gábor tanszékvezető egyetemi tanárnak is köszönetet mondott köszöntőjében. A résztvevőknek Anssi Halmesvirta tolmácsolta a finn Jyväskylä-i Egyetem bölcsészkari dékánjának, Petri Karonennek üdvözletét. „Rendkívül hasznos és előremutató a krízishelyzeteket nemzetközi kontextusokban vizsgálni” – hangsúlyozta Ilkka Nummela, a finn egyetem professzora. Megjegyezte: a háborúkat követő krízishelyzetek negatívumai mellett a pozitívumokról is be kell számolni.

„A világháborúk utáni, a meghatározó egyetemes történelmi jelentőségű fordulatokat, megrázkódtatásokat követő sokrétű válságkezelés európai keretekben és a komplexitás igényével történő, egyben differenciált elemző összehasonlítása kiváló lehetőséget teremt a kultúrák közötti párbeszéd történetiségének megjelenítésére és jelentős mértékben közelebb visz a jelenkori problémák történelmi dimenziókba ágyazott pontosabb, jobb megértéséhez. Éppen ezért gondolta úgy az ELTE Történelemtudományok Doktori Iskola Új- és Jelenkori Magyar Történeti Program, hogy egy ilyen témát felvállaló konferencia fokozott közérdeklődésre és médiafigyelemre tarthat igényt” – mondta el a konferenciáról Varga Zsuzsanna, a BTK egyetemi docense.

„Konferenciánk során a koraújkori és az újkori előzményeket áttekintő felvezető előadásokat követően a 20. századi válságkezelések politikai, diplomáciai összetevőinek bemutatása mellett nagy figyelem irányult az eddig kevéssé kutatott gazdasági, társadalmi dimenziókra” – tette hozzá. Az előadások tematikai sokszínűségét mutatja, hogy még arról is szó volt, milyen szerepet töltött be a zene és az irodalom a háborúk okozta traumák feldolgozásában. A konferencia zárószekciójában az előadók az összehasonlító történeti kutatások eredményeinek összegzésére, valamint további vizsgálódások lehetséges irányainak felvázolására tettek kísérletet.

„A konferencia témájából adódóan szerettük volna, hogy Európa minden nagyobb térségét képviseljék. Figyeltünk arra is, hogy az egykori győztes és vesztes országok mellett a semleges országokból is hívjunk meg kutatókat. A külföldi kutatók megnyerését elősegítette, hogy a Jyväskylä-i Egyetem Történeti és Néprajzi Intézete társszervezőként bekapcsolódott a konferencia szervezésébe: általuk olyan észt, orosz és svéd egyetemek is elfogadták meghívásunkat, amelyekkel eddig az ELTE-nek nem volt kapcsolata” – fejtette ki Varga Zsuzsanna. Mellettük számos olyan – francia, cseh, szlovák, román, lengyel, osztrák és német – intézmény is képviseltette magát, mellyel már korábban is együttműködött az ELTE.

A konferencián a külföldi és ELTE-s előadók mellett az egyetem néhány doktorandusz hallgatója is referált. Voltak, akik elkészült disszertációjuk egy-egy fejezetét mutatták be, míg mások aktuális kutatómunkájuk eredményeiről számoltak be. A konferencián az ELTE diákjai részéről a Bölcsészettudományi Karon működő doktori iskolák hallgatói, valamint történelem alap- és mesterszakos hallgatói vettek részt.

(A konferenciát az „Európai Léptékkel a Tudásért, ELTE” kutatóegyetemi projekt támogatta.)

A konferencián készített képeket itt találja.

Közösségi háló és mobiltelefon hatékony szinkronizálásán dolgoznak az IK kutatói

Projektiroda — 2012-05-04T10:46:02Z

„A mobil alapú közösségi hálózatokat az motiválja, hogy a mobilkészülékeken a telefonkönyvek bejegyzései szintén közösségi kapcsolatokat definiálnak. Ezek a hálózatok érdekes, új kérdéseket vetnek fel”- mondta el Lukovszki Tamás. A kutatás főbb témái között a telefonkönyvekben lévő kapcsolatok hatékony felderítése és kezelése a közösségi hálózatban, a kapcsolatok struktúrájának matematikai modellezése és elemzése, valamint mobil alapú közösségi hálózatok skálázhatóságának becslése is szerepel.

„A Peer-to-peer olyan hálózatot jelent, amelyben a számítógépek kliensként és szerverként is működnek, lehetővé téve a megosztott hozzáférést valamilyen tartalomhoz anélkül, hogy szükséges lenne egy centralizált szerver”- magyarázza a kutató. A paradigma jelentősen csökkenti a terhelést a tartalom kezdeti megosztójánál. A kutatás céljai között a peer-to-peer hálózatok tulajdonságainak elemzését, matematikai modellezését, illetve hatékony módszerek kidolgozását peer-to-peer rendszerek működéséhez említhetjük. Az IK kutatói BitTorrent típusú hálózatokkal is foglalkoznak, új módszerük növeli a letöltés hatékonyságát. A BitTorrent népszerű és hatékony protokoll, ahol a megosztandó fájl darabokra van osztva és a résztvevők ezeket a darabokat töltik le egymástól. „Nagy hangsúlyt fektetünk mobil peer-to-peer hálózatokban felmerülő kérdésekre, különösen az energia-felhasználásra és a korlátos számítási erőforrásokra. Javasoltunk egy megoldást, amely jelentősen csökkenti a mobilok energia-felhasználását”- részletezte a docens.

A projektben végzett fejlesztések egy másik területe a geolokáció, amely az Internet állomásainak helyét határozza meg IP cím alapján. „Ez lehetőséget nyújt helytől függő felhasználások készítéséhez vagy illegális tartalom lokalizálásához. Továbbá hálózati kutatásokhoz és fejlesztésekhez is hasznos, mint például az Internet mérések vizualizálása, az Internet topológiájának felderítése, valamint routing árazási stratégiák készítése”- mondja Lukovszi Tamás.

A csoportban több fiatal kutató is tevékenykedik: „Agócs Ádám, Balaton Attila, Laki Sándor, Ács Zoltán is részt vett a kutatásban, illetve a projekthez kapcsolódó témákban születtek diplomamunkák. Ennek kapcsán kiemelném Erdélyi Viktor szakdolgozatát, amely 2011-ben elnyerte az ELTE Informatikai Karának Nívó-Díját”- mondja a kutató. Lukovszki Tamás elmondása szerint, a kutatóegyetemi projekt nemcsak a kutatásra fordított időt finanszírozta, hanem konferenciák utazási költségeit is. „A projektben kitűzött célokat a projekt zárásáig, május végéig teljesítjük, de természetesen maradnak még bőven kérdések, amelyeken lehet a jövőben is dolgozni”- hangsúlyozza az IK oktatója.

Fogyatékos emberek életminőség-céljainak feltárása az ELTE-n

Projektiroda — 2012-05-02T13:02:28Z

A projekt célja személyes életminőség-célok megismerésén keresztül a fogyatékos emberek motivációjának javítása és eredményesebb bevonása saját rehabilitációjukba.
A kutatáshoz olyan életminőség-felmérő módszert használunk, melyet egy előző kutatási projekt során nemzetközi együttműködés keretében fejlesztettek ki. Az együttműködés az Európai Unió 6. Keretprogram és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) támogatásával zajlott. Ennek során a WHO életminőség-felmérő módszerét adaptálták úgy, hogy felhasználható legyen intellektuálisan fogyatékos emberek vizsgálatára, illetve kiegészítő modult fejlesztettek fogyatékossággal kapcsolatos életminőség-témakörök felmérésére fizikai és intellektuális fogyatékossággal élő személyek számára. Kiegészítésként további kérdőíveket is fejlesztettek a kapcsolatos attitűdök, valamint a fogyatékos emberek szolgáltatásokhoz fűződő elégedettségének felmérésére. A támogatott kutatásban négy kontinens – Európa, Ázsia, Ausztrália, Dél-Amerika – tizennyolc országából vettek részt munkacsoportok. Ez a munka tehát nem az életminőség-célok felmérését célozta. Fogyatékos emberek életminőség-céljainak feltárását – annak motiválása érdekében, hogy a rehabilitációban részt vegyenek – eddig csupán korlátozott mértékben végezték néhány külföldi intézetben. Az életminőség-célokat feltáró strukturált interjúk vezérfonalai általában saját fejlesztésű csekklisták, kérdőívek. Az, hogy a strukturált interjúk vezérfonala egy nemzetközi együttműködésen alapuló, korszerű módszerekkel fejlesztett életminőség-profil legyen, a saját ötletünk volt.

Milyen információkat kívánnak megtudni a kérdőívekből?
Mint említettem: a kérdőív az interjú vezérfonala. Azt igyekszünk feltárni, hogy a fogyatékos emberek életük, jövőjük szempontjából mit tartanak a legfontosabbnak, milyen célok mentén tudnak saját rehabilitációjukba legaktívabban bekapcsolódni. A rehabilitáció ugyanis elsősorban az érintett ember saját erőfeszítései, munkája alapján történik. Az interjúkat a gerincvelő harántsérülést követő első rehabilitáció során, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben (OORI) vesszük fel. Eredeti terveink szerint 100 személyt vontunk volna be, de ez a lerövidült pályázati ciklus alatt kevesebb lesz. Most 70 interjúnál tartunk, de tervezzük a folytatást. Az interjúkat Tóth Katalin pszichológus készíti, aki az OORI munkatársa, de a projektben az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán is kutat.

Hol és kik használják a gyakorlatban a kérdőívet?
A kérdőívet interjúk vezérfonalaként tudomásunk szerint más még nem használja. Az életminőség felmérésére azokban az országokban alkalmazták, amelyek a fejlesztésben részt vettek. Erre nemcsak külföldön, de itthon is van példa: karunkon kívül a Semmelweis Egyetemen és a Debreceni Egyetemen használták.

Hipotézisük szerint a módszerrel feltárhatók a fogyatékos emberek életcéljai. Milyen eredményre jutottak: valóban feltárhatók?
Az életminőség-célok feltárása a rehabilitáció korai szakaszában – különösen a fent említett sérülést követően – a súlyos testi és lelki trauma miatt nem könnyű. Meg kell találnunk a megfelelő időzítést. Ha ez sikerül, az interjúkra egyébként alkalmas személyek körülbelül 90 százaléka vállalkozik arra, hogy részt vegyen a kutatásban. Többségük hasznosnak tartja, úgy érzi, az interjú segítette őt a fontos dolgok átgondolásában, helyzete alaposabb elemzésében.

Hogyan segítette munkájukat a TÁMOP-kutatóegyetemi projekt?
A jelen kutatási projekt lezárását, az eredmények feldolgozását követően tervezem az Edinburgh-i Egyetemen oktató Michael J. Power professzornak, a nemzetközi kutatócsoport vezetőjének megkeresését, és érdeklődés szerint más partnerek bevonását. A TÁMOP-kutatási projekt tette lehetővé, hogy egy ilyen jellegű kutatás feltétlenül szükséges forrásait megkapjuk. Eredetileg két interjúkészítővel és legalább két különböző célpopuláció vizsgálatával számoltunk. A csökkentett forrás miatt egy közismerten nehezen megközelítő vizsgálati mintát választottunk, mert arra számítunk, hogy ennek eredményessége esetén valószínűleg más fogyatékos személyek körében is használható lesz a módszer. A kutatási projekt szoros időkeretei és rendszeres beszámolási kötelezettségünk bennünket is kényszerítettek a folyamatos munkára, ami ha néha nehéz is volt, végül is segítette a munkánkat.

A mikrobiális energiacella kutatás-fejlesztése

Projektiroda — 2012-05-02T07:45:42Z

A hét alkalomból álló sorozat utolsó előadását Szőllősi Attila Phd-hallgató és Nguyen Duc Quang egyetemi docens tartja a Budapesti Corvinus Egyetem Sör- és Szeszipari Tanszékéről, „A mikrobiális energiacella kutatás-fejlesztése” címmel.

A mikroorganizmusok fontos szerepet töltenek be az élővilágban, nélkülük szinte nem is létezhetünk. Az utóbbi néhány évtizedben a telekommunikáció és számítástechnika mellett a biotechnológia vált az egyik leggyorsabban fejlődő tudományággá. A biotechnológia olyan iparág, amely a humán életminőség biztosítására és növelésére különböző biológiai rendszereket alkalmaz. Régóta ismert tudományos tény, hogy egyes mikroorganizmusok megfelelő körülmények között, a szerves anyagok hasznosítása során képesek protonokat és elektronokat termelni. Az ezredforduló óta a klímaváltozás és a fosszilis energia várható kimerülése miatt az alternatív és megújuló energiaforrásokkal együtt a mikrobiális energiacellák (Microbial Fuel Cell, MFC) kutatása is előtérbe került. A mikrobiális energiacella alkalmazása a protonszelektív membrán fejlesztésével lehetségessé vált, elsősorban a szennyvíztisztítás technológiájában és az elszigetelt, távoli mérőszenzorok energiaellátásában. Az előadók 2010 vége óta vizsgálják a Geobacter nemzettséghez tartozó baktériumok elektromos áram termelőképességét is.

Helyszín: ELTE TTK (1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/A 4.52 Sas Elemér-terem)
Időpont: 2012. május 8. 8:30

Budapestre kéne menni

Projektiroda — 2012-05-02T06:56:59Z

A kutatás egyik legfontosabb eredménye, hogy a hármashatár régióban élők közül a saját fővárosban szinte mindenki megfordult már életében. Ez a legkevésbé a kárpátaljai magyarokra igaz, de még közülük is tízből hatan jártak már Kijevben.

A három országon belül maradva a határon túlról érkezők aránya nagyon eltérő a három főváros esetében. Kijevbe alig jutnak el a határon túlról – még leginkább a szlovákiai szlovákok. Pozsonyba sem sokan jutnak el a határokon túlról, még leginkább az ukrajnai ukránok és kisebb mértékben a szlovák határ keleti részén élő magyarországi magyarok. Ezzel szemben a szlovákiai szlovákok és ukrajnai ukránok közel fele is megfordult már Budapesten, továbbá a határon túli magyarok zöme is járt már a magyar fővárosban. Ez nyilván Budapest gazdasági, történelmi és földrajzi helyzetével magyarázható: Budapest mint a „legvidámabb barakk”, a kvázi-diaszpóra „Anyafővárosa”, illetve az „Igazi Nyugat” felé vezető úton található első megálló.

A kutatást Sik Endre, a TáTK Kisebbségszociológia Tanszék egyetemi tanára vezeti, az Európai Léptékkel a Tudásért, ELTE projekt keretében.

Forrás: TÁRKI

Miből épül fel az identitás?

Projektiroda — 2012-04-27T10:18:42Z

„Identitás a kultúrák kereszttüzében” című előadásában az egyetemi docens elmondta: amikor valakinek felteszik a kérdést, ki is ő valójában, elsősorban azokat a tényezőket emeli ki, amelyek megkülönböztetik őt a mindenkori környezetétől. Az identitásunk meghatározását azonban kettőség jellemzi: a valahova tartozás élménye is befolyásolja, hiszen önmagunk és mások meghatározásában automatikusan megjelennek például a nem, az életkor és az etnikum kategóriái.

Nguyen Luu Lan Anh részletesen bemutatta az akkulturáció fogalmát, amely akkor lép fel, amikor egy egyén, vagy csoport másik kulturális csoporttal lép huzamosabb ideig tartó kapcsolatba, az interakció általában valamilyen változáshoz vezet. A kutató kiemelte, az etnikai identitás első komponense az etnikai öncímke, azaz, hogy az egyén miképpen definiálja magát: például magyar-afgán, vagy afgán-magyar címkét ölt magára. A második komponens a csoporthoz való tartozás mértékének meghatározása, a harmadik pedig az etnikai identitásfejlődés szintje. Az etnikai identitás szoros összefüggésben áll az akkulturációs stratégiák közötti választással. Utóbbiak kapcsán Berry modelljéből indul ki a pszichológia, amely a kisebbség eredeti kultúrájához, valamint a befogadó kultúrához való viszonyulása kapcsán négy lehetőséget vázol fel: az integráció, az asszimiláció, a szeparáció és a marginalizáció fogalmát, amelyek a régi kultúra megtartása melletti beilleszkedést, a beolvadást, az elszigetelődést, illetve a marginalizáció esetén a „sehova sem kötődést” jelölik.

A többségi társadalom attitűdje kapcsán szintén négy típust határoz meg Berry, amelyek az előbbi viszonyulásmódokkal párhuzamosak. A kutató ennek kapcsán felhívta a figyelmet még egy lehetséges kategóriára, ez pedig az individualizmus: amikor az egyéntől nem várják el, hogy bizonyos kultúrához tartozzon, hanem szabadon dönthet annak megválasztásáról. A kutató a fenyegetettség jelenségét és annak típusai is bemutatta. A szimbolikus fenyegetettség akkor áll fenn, amikor a többségi társadalom úgy érzi, az etnokulturális kisebbségek a többségi kultúrát előnytelen módon változtatják. A reális csoportközi konfliktusok általában az etnikai-kulturális korlátozott forrásokért való versengésből adódnak, nemcsak a kisebbségi csoportok között léphetnek fel azonban, a többségi társadalom tagjai is megélhetik (vélten vagy valósan) jólétük, kisebbségek általi fenyegetettségét. Az utolsó kategóriaként az interperszonális fenyegetettséget mutatta be a kutató, amely az egyének veszélyérzetét jelenti, ha etnikai-kulturális kisebbségekkel lépnek interakcióba.

Nguyen Luu Lan Anh elmondta, a hasonló kutatások során a pszichológusok kétkultúrájú emberekkel dolgoznak. Például kínai-amerikaiak esetén képek segítségével „feszítik elő” egyik, illetve másik kultúrát az egyéneknél. A Kínai Nagyfal vagy Marilyn Monroe képei más-más kultúrát aktiválnak a többkultúrájú személyeknél: ettől függően pedig más és más viselkedést vesznek fel. Például, ha egy gyilkosságot kell megmagyarázni, amerikai keret esetén a gyanúsítottban látják az okot, míg, amikor a kutatók a „kínaiságot” feszítik elő, a személyek cselekvőn kívüli tényezőkkel magyarázzák a bűntényt.

Az egyetemi docens kutatócsoportjának kutatóegyetemi projekt keretében végzett vizsgálatait is ismertette. A kutatásba 14-18 év közötti, többségi magyar és kisebbségi etnikai identitású fiatalokat (roma, német, szlovák, szerb, vietnámi) vontak be. Utóbbiak maguk határozták meg, hogy mely kisebbségi csoporthoz tartozónak vallják önmagukat. A vizsgálat célja az, hogy feltárják azt, hogy mennyire markánsan jelennek meg a különféle identitások, hogyan észlelik a többségi fiatalok az egyes kisebbségi csoportok tagjait, illetve miképpen észlelik a kisebbségi fiatalok a többségi társadalom feléjük irányuló attitűdjeit.

A saját etnikai identitás meghatározása kapcsán érdekes eredmény született: a kisebbségek európai identitásának értéke sok helyen magasabb, mint a magyar vagy a saját etnikumú identitás. Annak ellenére, hogy a diákok az interjúk során nem említik spontán módon az európai identitást, és elmondásuk szerint ez nem szokott szempont lenni sem az iskolában, sem otthon, mégis ha kínálják nekik az európai identitást mint válaszlehetőséget, akkor ezt önmaguk könnyen elismerik és nagy értéket tulajdonítanak neki.

A fenyegetettségi vizsgálatok során a többségi magyar fiatalok attitűdje a kisebbségek közül a romákhoz volt a legnegatívabb: a csoporthoz kötötték, hogy hozzájárulnak a bűnözés emelkedéséhez. Ugyancsak velük kapcsolatban nyilvánult meg a szimbolikus fenyegetettség érzése: ehhez a csoporthoz többen társították, hogy jelenlétük aláássa a magyar kultúrát. A bevándorlókkal kapcsolatban azt a szakirodalomban reálisnak nevezett fenyegetettséget élik meg erőteljesebbnek, hogy a bevándorlók kiszoríthatják a magyar munkavállalókat a a munkahelyekről A legkevesebb előítélet, illetve negatív attitűd a történelmi kisebbséghez társult, akikkel szemben a személyes interakció során fellépő fenyegetettség érzése szintén a legalacsonyabb.

A kisebbségeknek szóló kérdőíven a többségi magyarok feléjük irányuló attitűdjére is rákérdeztek a kutatók: a válaszok alapján kiderült, a romák nagyobb mértékben tulajdonítanak integrációs és kisebb mértékben kirekesztési szándékot a többségi társadalomnak, mint amennyire mutatják ezt a mintában szereplő többségi fiatalok véleményei. Nguyen Luu Lan Anh hangsúlyozta, a romák pozitívabb attitűdjének az lehet az egyik oka, hogy középiskolában továbbtanuló gyerekek válaszoltak a kérdésekre.

A kutatás a társadalmi nem identitásban való megjelenését is vizsgálta: az iskolában való sikeresség alapján a kisebbségi és többségi csoporthoz tartozó lányok és fiúk is úgy gondolták, egyformán kell teljesíteni a két nemnek, a munkahelyi sikeresség során azonban mindegyik csoport véleménye szerint van eltérés a fiúkkal és lányokkal szembeni elvárásokban. A többségi magyar csoporthoz tartozó fiúk véleménye a legmarkánsabb: egyharmaduk úgy vélte, hogy a férfi nem felé magasabbak az elvárások.

A rendezvényen készített képeket itt megtekintheti.

„A tömegspektrometria nagy előnye, hogy rengeteg területen alkalmazható”

Projektiroda — 2012-04-26T17:46:59Z

Az „Európai Léptekkel a Tudásért, ELTE” kutatóegyetemi projekt támogatásával tart előadássorozatot az Egyetemen. Miről és kiknek szólnak az előadásai?
Előadásaimat PhD-kurzus keretében hirdették meg, így elsősorban doktoranduszoknak szólnak, ugyanakkor mesterszakos hallgatók is felvehették. A középpontban az analitikai kémia egy szűkebb területe, a tömegspektrometria állt, melynek során kis részecskék tömegének mérését végezzük. Ezt azonban nem úgy kell elképzelni, hogy ráhelyezzük őket egy mérlegre, hanem töltésekkel látjuk el azokat és az így keletkezett ionokat kölcsönhatásba hozzuk mágneses, elektrosztatikus, vagy elektromágneses térrel és attól függően, hogyan viselkednek ezen kölcsönhatásokban, meg tudjuk határozni a tömegüket és szerkezetüket.

Hogyan került kapcsolatba az ELTE-vel?
Már nagyon régóta ismerem Császár Attila professzort (a TTK Fizikai Kémiai Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára – a szerk.), akivel együtt TDK-ztunk egyetemi éveink alatt, később pedig “nem hivatalos” munkatársak voltunk és közös publikációink is születtek. Kapcsolatunk nem szakadt meg azután sem, hogy ő az elméleti kémia felé orientálódott, én pedig kísérleti ember lettem. Császár Attila nagyszerű kvantumkémikus, nagy megtiszteltetés, hogy meghívott az ELTE-re. A látogatás közvetlen előzménye volt, hogy én is felkértem őt, tartson előadást az Arizonai Egyetemen. Akkor beszélgettünk arról, hogy jó lenne, ha tartanék egy tömegspektrometria kurzust, mert az ELTE-n nem eléggé fejlett a kísérleti háttér, vagyis nem elérhető az ilyen irányú kutatásokhoz szükséges műszer. Előadásaimban bemutattam azokat a modern technikákat, amelyek az USA-ban már hozzáférhetőek, illetve azokat az új módszereket, amelyeket nemzetközi szinten használnak a tömegspektrometriával foglalkozó kutatók.

A kutatások során mit vizsgálnak pontosan?
Tömegspektrometriával olyan kis részecskék tömegét mérjük, amelyre konvencionális súlymérő mérlegek már nem képesek. A részecskéket töltésekkel látjuk el és elektromágneses „erőt” használunk az ionok szétválasztására. Az ionok ugyanis másképp reagálnak a különböző terekre, és ezek alapján meg tudjuk határozni a tömegüket, például úgy, hogy repültetjük őket - a nehezebb ionok ugyanis lassabban mozognak. Vannak ennél nehezebben megérthető detektálási módszerek is: néha mágneses térbe lőjük ki az ionokat, az általuk keltett “zajt” felvesszük és minden egyes komponenst (“hangot”) analizálunk. Ilyen módon rengeteg ion tömegét tudjuk nagy pontossággal megmérni.

Milyen területen hasznosítják a tömegspektrometriát? Milyen hagyománya van a méréseknek hazánkban?
A tömegspektrometria nagy előnye, hogy rengeteg területen alkalmazható. Ez a legjobb módszer összetett keverékek analízisére, továbbá nemcsak asztrofizikai kutatásoknál, hanem gázanalízistől kezdve a folyóvizek összetételének vizsgálatán keresztül a klinikai analízisben is alkalmazható. Gyakorlatilag az elektrontól – ami a legkönnyebb töltött részecske – egészen a nagy fehérje-komplexekig végezhetünk vele vizsgálatokat. Emellett a gyógyszergyártás és a gyógyszer metabolizmus területén is nélkülözhetetlen – gondoljunk csak arra, ha beveszünk egy gyógyszert, tudnunk kell, hogy mennyi idő alatt ürül ki a szervezetünkből, valamint hogyan módosítja a szervezetünk a gyógyszert. A tömegspektrometriához kapcsolódik még a dopping-ellenőrzés is, amelyet szintén ezzel a módszerrel vizsgálnak. A kisebb, közepes méretű molekulák analízise itthon is nagyon „jól ment”, amíg a kilencvenes években meg nem jelent két új technikai vívmány, amelyek alkalmassá tették a tömespektrometriát, hogy nagyobb biológiai molekulákat vizsgáljunk vele, például peptideket vagy a gének részeit. Ezek a kutatások az USA-ban már rutinszerűen mennek, Magyarország viszont lemaradt, a hátrány behozásához pedig modern készülékek kellenek. Az ehhez hasonló kis országok, ha élvonalbeli kutatásokat akarnak létrehozni és benne akarnak lenni a tudományos versenyszférában, létre kell hozniuk országosan egy olyan műszercentrumot, amely nemcsak az egyetemeket, hanem a tudományos intézményeket is kiszolgálja. Amennyiben ez nincs meg, a fiatal tehetségeknek külföldre kell menniük ahhoz, hogy modern műszereken tudjanak kutatásokat végezni. Félreértés ne essék: nem arról van szó, hogy itthon ne lenne meg az a szellemi kapacitás, amely világszínvonalú kutatásokhoz szükséges, hanem a megfelelő műszercentrum hiányzik. Számos kiváló kutató dolgozik itthon a tömegspektrometria területén is, akiket én nagyon tisztelek és becsülök, de rendkívül nehéz versenyezniük a nagy amerikai “műszerdömpinges” laboratóriumokkal.

Az ELTE Természettudományi Kara is létrehozott egy hasonló műszercentrumot, mint amelyet Ön is működtet. Milyen tapasztalatokkal rendelkezik?
Havancsák Károly, a TTK-n lévő világszínvonalú berendezések egyik koordinátora is megkeresett - arról beszélgettünk, hogyan működik egy tömegspektrométer, valamint milyen kutatásokat lehet vele végezni. Nagy örömmel hallottam, hogy az ELTE-n is kialakítanak egy műszercentrumot; véleményem szerint minden nagy egyetemen szükség van egy ilyen centrumra, melynek fő célja az oktatók és hallgatók kiszolgálása. A műszercentrumoknak igazodniuk kell a tanszéki profilokhoz - ha sokan foglalkoznak az intézményben például szintetikus peptidekkel, akkor egy idő után az egyetem feladata egy olyan műszer beszerzése, amely az ezekre vonatkozó vizsgálatokat segíti.

Ön az Arizonai Egyetemen kutat. Mit tapasztal, mennyire gyakori, hogy a magyar hallgatók Amerikába látogatnak tudományos tapasztalatszerzés céljából?
Csaknem 20 éve tanítok és kutatok Amerikában, de ez idő alatt egyetlen olyan magyar hallgatóval sem találkoztam az egyetemen, aki a kémia területén jött volna PhD-zni. Tapasztalataim szerint kevés magyar diákban van meg a vállalkozási kedv, sokan nem mernek kockáztatni és elhagyni - még ha néhány évre is - hazájukat. Attól függetlenül, hogy Amerikában élek, visszajárok Magyarországra előadásokat tartani, megosztani a tapasztalataimat és tudományos eredményeimet – azt hiszem, így nagyobb hasznomat veszi a szülőhazám, mintha egy gyárban dolgoznék itthon. Nem szabad határokban gondolkodni, ki kell menni külföldre kutatni, mert egy egészen új világ tárul fel és a fiatalok olyan műszerekkel dolgozhatnak, amelyekkel Magyarországon még nem lenne lehetőségük – így pedig tudásuk „piaci értékét” is növelhetik.

„Az oktatók nem töltik be többé a klasszikus tanárszerepet”

Projektiroda — 2012-04-26T09:13:22Z

Az Ön nevéhez fűződik a finnországi Well Life Center létrehozása, amely jelenleg Active Life Village néven működik. Milyen elképzeléseik voltak a központról annak megalakulásakor?
Olyan új környezetet kívántunk létrehozni, amelyben az oktatási, az ipari és a civil szféra képviselői együtt tudnak dolgozni és ehhez saját központ áll rendelkezésükre. A központ teljesen új kezdeményezésnek számított, így sokat dolgoztunk azért, hogy megnyerjük a civil szférából érkező partnereket: el kellett érnünk, hogy megbízzanak bennünk és megértsék, nem versenytársak vagyunk, hanem közös a célunk és együtt hatékonyabbak lehetünk. Különböző szemináriumokat szerveztünk, hogy találkozzanak egymással - mivel az ilyen típusú kooperáció újkeletűnek számított, lépésről lépésre kellett felépíteni azt. A kutatások során elsősorban az oktatásra, az oktatás fejlődésének különböző szintjeire fókuszálunk. Egyre több partnerrel dolgozunk együtt, így „kinőttük” a korábbi épületet, jelenleg egy épületpark kialakítását tervezzük. Célunk, hogy a kutató- és tesztlaborok és olyan központok között építsünk hidat, melyek segítségével megállapíthatjuk, hogyan lehet az adott fejlesztéseket a mindennapokban alkalmazni.

Mi pontosan az Active Life Village?
Az Active Life Village egy nonprofit vállalkozás, amely a Laurea University of Applied Sciences Neveléstudományi Intézetéhez és Espoo városához köthető. A központ azért különleges, mert lehetőséget nyújt arra, hogy a köz- és felsőoktatás, valamint a civil szektor szereplői közös kutatásokon és innovációs fejlesztéseken dolgozhassanak. Az Active Life Village-ben az egyetem oktatási stratégiájának is alapjául szolgáló „Learning by Developing” pedagógiai megközelítéssel dolgozunk. A módszer lényege, hogy az egyetem hallgatói és oktatói, illetve az intézmény partnerei - mind a magán, mind a közszférából - gyakorlati problémákból kiindulva vesznek részt projektekben. A 2000-es évek elején jöttünk rá, hogy a fejlesztésekhez, a sikeres működéshez ki kell építeni nemcsak egy hazai, hanem egy nemzetközi hálózatot is. A lehetőségeink ugyanis elég korlátozottak, a különböző kompetenciákkal, diszciplínákkal, munkamenettel és gondolkodási móddal rendelkező partnerekkel viszont létre tudunk hozni valami újat.

Milyen apropója van látogatásának az Eötvös Loránd Tudományegyetemen?
Az ELTE-re való látogatásom célja a „Learning by Developing” (LBD) modell bemutatása. Mint említettem, egy olyan új pedagógiai megközelítésről van szó, amely a pragmatizmuson alapul. Egyik jelmondata, hogy alkalmazhatóvá kell tenni azt a tudást, amelyet az ember megszerzett. A „Learning by Developing” modellt a korábbi kutatásaim eredményeire alapoztam, a doktori értekezésem erre vonatkozó részét egészítettem ki új kutatásokkal. A Laurea University-n 8000 diákunk van és 500 körüli az oktatók száma – ez egész nagy intézménynek számít az 5 millió lakossal rendelkező Finnországban. Az LBD-modellt intézményi stratégiájául választotta az egyetem, így az oktatóknak és a hallgatóknak új szabályrendszert kellett megtanulniuk. Az LBD-modell egyik sajátossága, hogy az oktatók nem töltik be többé a klasszikus tanárszerepet, inkább azonos, egyenrangú partnerei a hallgatóknak. A diákokkal együtt ki kell építeniük egy saját hálózatot, kapcsolatot kell teremteniük a munkaerőpiac szereplőivel, új partnereket keresniük, és meg kell tanulniuk együtt dolgozni velük. A Laurea-t többször jutalmazták a módszer kidolgozásáért és alkalmazásáért. A témában kutatásaim nagyrészt a hallgatókra koncentráltak, ugyanakkor egyik kollégám most kezdett el dolgozni a modell oktatókra vonatkozó aspektusán, amely szintén érdekes eredményekkel szolgál majd.

Mit lehet tudni a Laurea University és az ELTE együttműködéséről? Miről tárgyal majd a Felsőoktatás-menedzsment Intézeti Központ oktatóival?
Halász Gáborral (az FMIK vezetője, egyetemi tanár – a szerk.) akkor találkoztam először, amikor meglátogatott minket Espoo-ban. Ő annak az OECD programnak köszönhetően ismerte meg az LBD-modellt, amelyben a Laurea és az ELTE-vel együtt vesz részt. Nagy érdeklődést mutatott iránta, így meghívott az ELTE-re, hogy tartsak előadásokat a témában. Örömmel fogadtam a felkérést, mert úgy gondolom, hogy tapasztalatainkat minél több emberrel kell megosztanom azért, hogy lehetőségként tekintsenek rá. Remélem, hogy mostani látogatásom jövőbeli együttműködésünknek csak a kezdete. Szeretnénk minél több nemzetközi partnert szerezni a munkánkhoz – jó lenne Magyarország legjobb kutatóegyetemét is megnyerni ehhez, a kutatást, tapasztalatcserét és új ötletek kigondolását érintve. Emellett azért is vagyok itt, hogy tanuljak, és minél többet megértsek az itteni munkamenetből. Az egyetem oktatóival arról szeretnék beszélgetni, hogy az LBD-típusú modell menedzseléséhez, a kapcsolatok kiépítéséhez, illetve a munkamenethez mi is szükséges. Nagyon kíváncsi vagyok az ELTE hallgatóinak és oktatóinak ötleteire; remélem, sikerül együttműködést kialakítanunk. Hangsúlyoznám, hogy a magyar hallgatóknak és oktatóknak is lehetőségük van ellátogatni az egyetemünkre, hogy együttműködjenek az ottani kutatókkal, megismerjék módszereinket.

(Katariina Raij budapesti tartózkodását az „Európai Léptékkel a Tudásért, ELTE” kutatóegyetemi projekt támogatta.)

A nyilvános workshopon készített képeket itt találja.